Dátum: 2019. november
Az év bármely szakában, de Halloween és Karácsony környékén különösen szeretjük kedvenceinket beöltöztetni jelmezbe. Úgy gondoljuk, hogy ahogy mi magunk is élvezzük ezt az átalakulást, úgy cicáink is szívesen „bújnak más bőrébe” a buli kedvéért ezeken a napokon. De vajon valóban ők is élvezik az öltözködést? Vagy csak egy kényszeredett tortúra ez számukra?
Naná, hogy adok a macskámra jelmezt!!!
Ki ne olvadna el egy Mikulás sapkás macska látványától, ahogyan pózol egy fényképen? És miért ne öltöztessük be kedvencünket, hiszen más a gyerekére ad idióta ruhákat, és azokat tárja ország-világ elé. A gyerekeken is látszik néha, hogy nem igazán élvezik a dolgot, bár bizonyos kor felett azért már elkapja őket a hangulat. (Véleményem szerint bármi féle jelmezzel illik megvárni ezt a kort, ami tulajdonképpen csupán másfél-két év.) Szóval ha a gyerekemet beöltöztetem, a cicámra miért ne adjak jelmezt?
Hiszen egy cica egyértelműen családtag. A gyerekünk, a társunk, a pszichológusunk, a lelki támaszunk. Miért ne osztozzunk hát az ünnepekben, a vicceskedésben, a buliban. Miért ne legyen ő is részese a fergeteges hangulatnak?
Valóban jó a cicáknak, ha beöltöztetjük macska jelmezbe?
Erre a kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni. Igen is és nem is, a válasz valahol középen van.
Tulajdonképpen egy állat természete, hogy nincs ruhája. Ezzel kár lenne vitatkozni, ő ruha nélkül érzi jól magát. A természet megteremtette számára a tökéletes ruhát (bár tény, hogy néha hatalmasatt tévedett). Az ő bundájuk, bőrük, tolluk, bármilyen kültakarójuk tökéletesen alkalmas arra, hogy megvédje, melegen tartsa, a sérülésektől megóvja őket. Az egyéb funkciókról már nem is beszélve (nevezetesen az ápolt puhe-puha bundába beletúrni bármely életkorban és lelkiállapotban felemelő, és csak hozzátenni képes az ember hangulatához)!
A fentiek alapján teljesen felesleges, és természetétől idegen beöltöztetni egy cicát jelmezbe, vagy bármilyen állatra ruhát adni. Néhány kivételtől eltekintve valójában igencsak belépünk a komfortzónájukba ezzel.
Akkor most adjak jelmezt a macskámra?
Bársonytalpú társunknál azonban egy olyan tanult viselkedés is megfigyelhető, hogy a szeretett személytől képesek sokkal többet elviselni, mint amire természetükből adódóan indittatást éreznek. Valahol saját családjuknak, saját kölykeiknek tekintenek ők is minket. Ezért hoznak nekünk egeret a lábtörlőre, és ezért engedik meg nekünk pontosan ugyanazokat, amiket a kölyök állatoknak, különös képpen a saját kölykeiknek.
Akinél születtek már kiscicák pontosan tudja, mekkora türelemmel viseli el az anyuka, vagy az apuka a kiscicák nyúzását. Szabadon rágcsálhatják a felnőtteket, ugrálhatnak rajtuk, még a játékba is be tudják csalni a szüleiket. Határtalan jóindulattal és szeretetteljes törődéssel engedik a kicsiknek felfedezni a világot, ami alkalmasint az ő fülük ízlelgetését jelenti.
Pontosan ezt teszik velünk is. Mi ugyan valahol kettős szerepben jelenünk meg macskánk szemében (egyszerre vagyunk a kölykei és a fáradthatatlan rabszolgái), ez nem befolásolja a felénk irányuló jóindulatát.
Amikor macskánkat jelmezbe öltöztetjük, akkor azt általában azért tesszük, mert nekünk tetszik, mi érezzük jobban magunkat. Szerintünk cuki, kedves, aranyos, ettől érezzük még jobban a kötődést cicánk és magunk között. Ettől érezzük „emberibbnek” macskánkat. Emberként szeretjük a magunk képére formálni a környezetünket, és ez a macskánkkal sincs másképp. Nincs is ezzel semmi baj.
Cicánk érzi a szeretetünket, pontosan tudja, hogy a cicajelmez számunkra fontos, ezért hajlandó elviselni a kisebb kényelmetlenséget miattunk. Ugyanakkor ne áltassuk magunkat, ha nem tetszik neki az ötlet, azt elég gyorsan és egyértelműen az értésünkre fogja adni.
Könnyebb a dolgunk, ha kölyök kora óta bevett szokás cicánk beöltöztetése. Ha cuki beöltözős terveink vannak cicánkkal, érdemes lehet a heti, havi ápolási rutinba beépíteni az öltöztetést is, hiszen így természetesnek, magától értetődőnek fogja venni a macska jelmezt. Nem utolsó sorban pontosan tisztában lesz vele, hogy ez egy múló állapot, és néhány fotó múlva lekerülhet róla a ruhadarab. Türelemmel el fogja viselni ilyen irányú törődésünket.
Idősebb macskáknál más a helyzet. Náluk inkább már vérmérséklet és élettapasztalat függvénye, hogy belemennek-e az ötletünk megvalósításába, és engedik-e a cuki jelmezes macskafotókat magukról. Érdemes tenni néhány próbát, lassú, kis lépésekkel hozzászoktatni az öltöztetéshez.
Mire figyeljünk macska jelmez vásárlásnál?
Néhány kisállat ruha annyira előnytelen, hogy már-már súrolja az állatkínzás határát. Főleg, ha ezt még a cicánk is így érzi. Az ilyen macska jelmezeket, cica ruhákat mindenképpen érdemes elkerülni. Mindig körültekintően válasszunk. Érdemes olyan helyen vásárolni, ahol könnyen vissza lehet vinni az adott cica ruhadarabot, hiszen ahogyan nálunk is, náluk főleg előfordulhat, hogy nem jó a méret, vagy annyira ellenszenves a cicánknak, hogy kifejezetten rosszul érzi magát benne.
Azonban ha a gazdi számára ez fontos, akkor egy állat sokkal többmindent elvisel, mint amire természetéből fakadóan affinitást érez.
Bulira fel!
Végső soron elmondhatjuk, hogy mint az élet minden területénk, cicánk jelmezbe öltöztetésénél is egyetlen szabály van, amit be kell tartani. Mindkét fél érezze jól magát közben! Ne legyen sértődés és napokig tartó hidegháború a vége annak, hogy egy lájkgyűjtő cuki poszt születhessen a Facebookra.
Mindig figyeljük kicsi társunk reakcióit, és amint kényelmetlenné válik számára a helyzet, azonnal vetkőztessük le. Így megmaradhat a közös jelmezes buli egy szép emléknek és nagy az esély arra, hogy legközelebb is átélhetjük ezt a fantasztikus élményt.
