Az első Maine Coon cicám, Bikfic

Dátum: 2021. augusztus

Bikfic cica egy kedves barátnőm jóvoltából került hozzám. Az első cicám világgá ment, én pedig magam alatt voltam. Barátnőm szeretett volna megvígasztalni. Születtek nála kiscicák, és áthívott, hogy babusgassam őket kicsit, hátha jobb kedvem lesz. Sima házicirmos anyuka összeszedett egy jóképű maine coon apukát. A kicsik csodaszépek lettek. Több cirmos mellett két valódi hosszúszőrű maine coon macsek is született. Barátnőm látta, hogy mennyire odáig vagyok értük, így nekem ajándékozta az egyik hosszúszőrű szeretetcsomagot, akiről akkor még nem tudtuk, hogy milyen fajta. (Utólag barátnőm elmondta, hogy szerették volna ők megtartani, de annyira bánatos voltam, így összebeszéltek az anyukájával és nekem ajándékozták.)

Bikfic hamar megtanulta a szobatisztaságot, bár az első napok kemények voltak. A Maine Coon-okra jellemző makacssága már ebben a zsenge életkorban megmutatkozott. Kinézte magának az egyik hatalmas szobanövényemet, és következetesen a földjébe szeretett volna piszkítani. Állandóan résen kellett lennem, mert ha egyszer megjejöli magának azt a helyet, és érezni fogja a szagot, azt fogja gondolni, hogy legözelebb is minden további nélül használhatja WC-nek a ficus földjét.

Több trükköt is bevetettem, míg végre megtanulta, hogy hol a pisi helye. A virágcserépre is tettem macskaalmos tálat, eltávolítottam a növényt, és a helyére tettem az almos tálat, figyeltem, hogy mikor szeretné elvégezni a dolgát és gyorsan az alomra tettem. Emlékszem, több nap telt el, míg végre vette az információt. A kaki már innen sima ügy volt.

Amikor a játék az állatorvosnál ér véget

Komolyan nem tudom, honnan, de Bikfic előszedett egy varrótűt cérnával együtt. Hetekkel azelőtt valóban varrtam valamit, és a legjobb tudomásom szerint minden varrós holmit elpakoltam magam után. Ezek szerint mégsem.

Csak annyit láttam, hogy cérna lóg ki Bikfic szájából, ő pedig furcsán gubbasztva fekszik a széken. Megfogtam a cérnát és óvatosan meghúztam, de nem engedett. Azonnal felhívtam a munkahelyem és beteget jelentettem, majd megkerestem a legközelebbi állatorvost, ahol van röntgen is. (ez akkor még nem mindenhol volt általános felszerelés) Az állatorvos kicsit elkábította Bikficet, majd megröntgenezte. Amíg a kép készült, belenézett a szájába, és látta, hogy a tű a nyelvébe fúródott igen mélyen hátul. Szerencsére egy fogóval nehezen, de ki tudta húzni Bikfic szájából a tűt.

Új házba költöztünk

Nagyon aggódtam, hogy mi lesz Bikficcel, hiszen világ életében lakásban élt. Aggodalmam azonban teljesen felesleges volt. Első napokban a házban engedtük csak, hogy felfedezze az új helyet. Lassan, óvatosan közlekedett, kereste a társaságunkat. Mi jelentettük számára a biztonságot. Több almos tállal is készültem, így nem volt semmi probléma. Nem kezdett el jelölni, tiszteletben tartotta az új szabályokat és a területét.

A régi lakásban az ágyamban, a takarómon aludt mindig. Első este az új házban amikor már lefeküdtünk, de még meséltem a gyerekeknek, óvatosan bejött Bikfic a hálószobába, és megállt az ágynál. Nem ugrott fel, csak kérdőn, kicsit kérőn nézett rám. Felugorhatok? Jöhetek én is?- kérdezte a szemeivel. Szóltam neki kedves, lágy hangon, hogy Gyere! Azonnal felugrott, és elhelyezkedett. Attól a perctől kezdve maximálisan otthon érezte magát, mintha egész életében abban a házban lakott volna.

Bikfic valódi falusi macska lett

Kis idő múlva kiengedtük az udvarra is. Eleinte felügyelettel, később szabadon járt-kelt. Kedvence a szántóföld lett a kert végében, ahol naphosszat az egér és pocok lyukakat leste.

Imádott versenyt futni a széllel, a nagy bundás farka zászlóként lobogott utána. Imádott szabadon élni, kint lenni a természetben.

Megérkezik Cirmi cica

Eleinte nagyon furcsállta a szeleburdi, magabiztos utcáról befogadott cica lány érkezését. Aztán ahogy teltek a hetek, megszokta. Sosem lettek jó barátok, de egy csapatba tartozónak érezték magukat. Mind a ketten az ágyon feküdtek, de sosem bújtak össze. Amikor Cirmi kiscicái megszülettek, elfogadta őket, sosem bántotta. Megszaglászta és tudomásul vette, hogy ezentúl néggyel több cicát kell kerülgetni.

Ahogy az évek alatt jöttek-mentek a cicák nálunk, sosem éreztette, hogy féltékeny, vagy ellenére lenne a helyzet. Gondolom Maine Coon természetéből és termetéből adódóan mindenki számára egyértelmű volt, hogy ő az alfa. Ő is így tekintett magára, a király pedig nem áll le a csőcselékkel vitázni.

Sok közös élményünk volt Bikficcel. Néhány igen veszélyes, de azokon is már csak mosolygunk. Sajnos már nem lehet velünk, de azóta is imádjuk a hosszú szőrű macskákat, így nem volt kérdés, hogy amint lehetőségünk lesz rá, fog még nálunk lakni Maine Coon cica.

• Share on Facebook.
• Pin It!