Cirmi, az utcáról befogadott cica

Dátum: 2021. március

Ő itt Cirmi, az első utcáról befogadott cica nálunk. Jött, látott, beköltözött. Cirmi igazi különleges macska, pihe-őuha selímes bundájával, barátságos természetével, anyai gondoskodó szeretetével valódi csalátdag.

Az első találkozás

Kicsit hűvös őszi nap volt, a gyerekekkel éppen sétáltunk az ovi felé. Nagyobb fiam 3 évesen éppen csak belecsöppent az óvodai életbe, kislányom akkor volt 1 éves, így ő otthon volt velem. Óvoda felé a kislányom vékony cicanyávogásra lett figyelmes. Elkezdett mutagatni és mondogatni, hogy cica, cica, a maga babanyelvén. Miután én is meghallottam a nyávogást, keresni kezdtem a hang gazdáját, és rátaláltam az út széli almafán kapaszkodó fiatal kismacskára.

Persze megálltunk, kicsit beszélgettünk vele, majd indultunk tovább az ovi felé. Faluhelyen nem szokatlan a macska az útszéli fán, azt gondoltuk, biztosan itt lakik valahol.

A kiscica leugrott a fáról és elkezdett minket követni. Ez még mindig nem furcsa egy kölyök macskától, így gond nélkül folytattuk az utat.

Haza felé újra követni kezdett

Körülbelül fél órával később haladtunk kislányommal ugyanazon az úton hazafelé, amikor az egyik bokorból nyávogva, üdvözölve, felemelt farkincával megint utánunk szaladt a kiscica. Ekkor már meg is simogattuk, ő pedig dörgölőzött a lábunkhoz. NAgyon barátságos, de iszonyatosan koszos kiscica volt, különleges színekkel.

Ekkor kilépett az egyik ház kapuján egy néni. Elmesélte, hogy tegnap látta, ahogy ezt a cicát kihajítják egy autóból. Épp csak lassított a kocsi, ablakot letekerték, és repült a cica az út szélére. Innen nem volt kérdés, jönnie kellett. De hogyan adom be a férjemnek?

Az utcáról befogadott cica nem nagy teher

A nénivel még váltottunk néhány szót, majd elindultunk hazafelé. A kiscica követett, annak ellenére, hogy az utca, ahol laktunk telis tele volt ugatós kutyákkal. Szerencsére és meglepő módon mindegyik kerítés mögött tartózkodott, így némi ijedtség árán, de a kicsi cica tudott minket követni.

Ekkor már teljesen világos volt, hogy ez a kiscica minket választott. Felhívtam a férjem, aki legnagyobb meglepetésemre nem ellenezte az örökbefogadást. Talán hallhatta a hangomon, hogy számomra ez mennyire fontos, és szeretett volna nekem örömet okozni. Végig gondoltam mindent. Van otthon hely, van udvar, van már macska, macskatáp. Nem ismeretlen számunkra, hogy egy cicával osszuk meg az életterünket. Láttam, hogy állatorvosra szükség lesz, de ennyi pénzt rá tudunk szánni egy kis élet megmentésére.

Felvenni nem akartam, nagyon piszkos volt a bundája, esetleges bolhákat sem szerettem volna összeszedni. A kicsi cica jött utánunk, előttünk rendületlenül. Felemelt farkincája és kérdő tekintete elárulta, hogy hozzánk tartozónak érzi magát, és kíváncsi, hogy merre megyünk, mi fog történni, hol a házunk. Miután megérkeztünk a kapu elé, és kinyitottam, ő volt az első, aki belépett az udvarra. Mintha otthon lenne, egyenesen a bejárati ajtóhoz szaladt, és várt, hogy kinyissam. Ahogy résnyire nyílt az ajtó, ő máris beszaladt rajta, és magabiztosan elkezdte felfedezni a lakást.

Találkozás a felnőtt cicánkkal

Az akkori másik cicánk Bikfic, a maine coon keverék volt. Álmosan jött üdvözölni minket, majd azonnal kitágultak a pupillái, ahogy meglátta a jövevényt. Meglepődve figyelte az eseményeket. Ki ez, és mit akar? Kérdőn nézett rám, kicsit fújogott a kicsire, de alapvetően óvatos kíváncsisággal közeledett felé. Ő már idősebb macska volt, és legutoljára kölyökként találkozott más macskákkal. Ez a helyzet így teljesen új volt számára. Lassan, óvatosan követni kezdte, amikor a kicsi felé fordult, hátrált kicsit, de nem viselkedett agresszívan.

Az utcáról befogadott cica otthonra talál

Adtunk a kicsinek enni (és persze Bikficnek is, elejét véve a rivalizálásnak, pedig őfelsége már kétszer is reggelizett korábban), majd megfürdettük. Jól sejtettem, tele volt bolhával. Egészséges, jól táplált kiscica volt, csak a füle volt tele fekete váladékkal. Délután ezért elvittük az állatorvoshoz, aki lekezelte és adott neki cseppeket is. Úgy tippelte, fülrüh. Később kiderült, hogy sajnos valamilyen egyéb fülproblémája is van, amit folyamatosan kezelni kell, de ez persze nem számít. Imádjuk őt.

Ő lett Cirmi, a pihe-puha cica. Hihetetlen selymes a bundája, a farka vége olyan, mintha egy ecsetet belemártottunk volna fekete festékbe. Első hetekben az ágyunk végében aludt, és ha csak megmozdultunk, azonnal dorombolni kezdett. Hihetetlenül hálás volt nekünk.

Cirmi ma már felnőtt. Egyszer születtek kiscicái is, akiket megtartottunk, így gyarapodott otthon a macskalétszám. Sosem gondoltam volna, hogy az utcáról befogadott cica ennyire szelíd és hálás tud lenni.

Ő indított el a további örökbefogadás és macskamentés útján, és én mindig is hálás leszek neki ezért!

• Share on Facebook.
• Pin It!