Dolgozz macska! tréfás mese (nem csak) gyerekeknek

Dátum: 2021. szeptember

Volt egyszer egy szegény legény. Ehhez a szegény legényhez férjhez ment egy dologtalan, gazdag leány. Hanem mielőtt a pap elé állottak volna, a leány kikötötte, hogy ő ugyan semmit sem dolgozik. Úgyis van elég, amiből megéljenek. De ez még nem volt elég. Még azt is megfogadtatta a legénnyel, hogy soha meg nem veri. Jól van. A szegény legény mindenbe beleegyezett.

Ő maga járt erdőre-mezőre. Dolgozott, kínlódott, hullatta a véres verejtéket, az éfiasszony pedig otthon ült. Mikor nem ült, járta a falut, békukkintott ide is, oda is. Tereferélt a többi asszonyokkal. Teltek-múltak a napok. Elteltek hetek, hónapok. Hallgatott a gazda, nem verte meg a feleségét egyszer sem.

Hanem egyszer mégiscsak megsokallotta a felesége restségét, s reggel, mielőtt kiment a mezőre, azt mondja a macskának:

– Hallod-e, te macska, amíg én a mezőn járok, mindent dolgozz,amit kell! Szépen kiseperd a házat, főzz vacsorát, még egy orsó fonalat is fonj, mert különben úgy megverlek, hogy halálod napjáig megemlegeted!

Hallja az asszony, miket beszél az ura, nem szól semmit, csak gondolja magában: „Jaj, édes Jézusom, az én uram bizonyosan megbolondult.” Hogy a macska hallotta-e, nem-e, amit a gazdája mondott, azt bizony én nem tudom, de azt éppen úgy láttam, mint ma, hogy ott feküdt a góc alatt, csöndesen szundikált, s rá sem nézett a gazdájára.

– Hát aztán, úgy legyen – mondja ismét a gazda -, dolgozz, macska, mert különben így meg úgy!

De már ezt az asszony sem állotta meg szó nélkül. Mondja:

– Ó, hallá-e kend, ugyan bizony mit beszél ilyen bolondságokat, hiszen az a macska nem érti a kelmed beszédit!

– Érti, nem érti, nekem mindegy feleség! – pattogott a gazda. – Akár érti, akár nem, megtegye, amit parancsoltam, mert nekem nincs más, akinek parancsoljak. De ha ő azt mind meg nem teszi, amit mondottam, bizony meglásd úgy elnáspángolom, sokárt elkerülte volna!

Azzal elment a gazda, az asszony otthon maradt, a macska pedig szundikált tovább. Egyszer, úgy délfelé, mondja az asszony a macskának:

– Dolgozz, macska, mert megver az uram! – De bizony a macska meg sem mozdult.

„Hát jól van – gondolta magában -, téged vernek meg, nem engem.” – s azzal elment hazulról.

Bekukkintott ide is, oda is, s este volt, mire hazakerült. Bezzeg hogy a macska sem a házat ki nem seperte, sem a vacsorát meg nem főzte, sem egy orsó fonalat nem font. Csak feküdt a tűzhely mellett jámboran.

Az asszony ismét mondta:

-Dolgozz macska, mert ma megverődöl! – De a mamcska nem dolgozott.

Jő haza a gazda, széjjelnéz és látja ám, hogy minden rosszul van, s a macska nem dolgozott semmit. Hej, Uramteremtőm! – megmérgelődik, előrántja a macskát, ráköti a felesége hátára, elé a szíjostort, s ütni kezdi amúgy magyarosan. Nyávogott a macska keservesen, sírt, bőgött az asszony még keservesebben, mivel a szíj az ő hátát is megjárkálta minden ütéssel. Összetette kezét, s úgy könyörgött az urának:

– Ó, lelkem, uram, jámbor uram, ne bántsa többet a macskát, hiszen az nem tud dolgozni!

– Nem-e – kiabált a gazda -, hát akkor felfogadod-e, hogy dolgozol helyette?!

– Dolgozom, dolgozom – fogadkozott az asszony -, csak ne üsse többet a macskát. De az asszony egyet gondolt, hazaszaladt az apja házához, s nagy sírva elpanaszolta, hogy az ura milyen cudarul megverte a macskát az ő hátán. Elmondja azt is, hogy mit fogadott. Azt mondja az apja:

– Bizony, ha felfogadtad, édes leányom, hogy dolgozol a macska helyett, csak dolgozzál is, mert különben a macska holnap is megverődik. Azzal elkergette a leányát, hogy menjen haza isten hírével az urához, ott van az ő helye.

Másnap reggel ismét megparancsolta a gazda a macskának: – Dolgozz macska, mire hazajövök kiseperd a házat, megfőzd a vacsorát, egy orsó fonalat is fonj, mert különben ma is megverődöl! – de a macska most sem tett semmit. Hanem úgy látszik, hogy a verés nem fogott az asszonyon, mert megint minden dolgot a macskára hagyott. Azt mondta neki:

– Dolgozz, macska, mert különben ma is megverődöl!

Hazajön este a gazda, hát megint semmit sem dolgozott a macska. Bizony, ha nem dolgozott, fel is kötötte az asszony hátára, s úgy elverte a szíjostorral, hogy szegény macska nagy kínjában a körmét is belevágta az asszony hátába. Futott az asszony panaszra az apja házához, de az apja meg sem hallgatta, úgy visszakergette.

Harmadnap reggel mondja ismét a gazda a macskának:

– No, macska, kiseperd a házat, megfőzd a vacsorát, egy orsó fonalat is fonj, mert különben ma is megverődöl! – Úgy látszik, a macska most már értette a gazda beszédjét, mert ahogy meghallotta a hangját, ijedtében mindjárt kiszaladt a házból. No, de nem is kellett, hogy dolgozzék. Elvégezett az éfiasszony helyette mindent. Kiseperte a házat, vizet hozott a kútról, tüzet tett, fölvetette a konyhát, s főzött olyan vacsorát, hogy még a király is megnyalhatta volna utána a száját. Aközben telefont nem is egy orsót, hanem hármat.

Úgy megesett a lelke azon a szegény macskán. No meg a saját hátán.

Már akár így, akár úgy, mire a gazda hazajött, fel volt az asztal terítve. Párolgott a jó meleg étel. Így szól a gazda:

-Ne félj macska, most nem bántalak!

Leültek mind a ketten az asztalhoz. Ettek-ittak, jókedvük kerekedett. Úgy bizony, a macska többet nem verődött meg, s az éfiasszonyból olyan gazdasszony lett, hogy nem volt párja hét puszta határban.

Aki nem hiszi, járjon utána.

Dolgozz macska! magyar népmese, Benedek Elek – Csodaszarvas gyűjtésében (A rest macska címmel is ismert)

• Share on Facebook.
• Pin It!